I. fejezet
2. rész
Az idegen

            Ahogy elolvastam a cikket, úgy éreztem muszáj beszélnem valakivel. Egyből felhívtam a legjobb barátnőmet, Lucy- t.

-         Te tudod hány óra van baszod?! MOST MÚLT ÉJFÉL LORA!- szólt bele ’kedvesen’ a telefonba Lucy.

-         Igen tudom, de Lucy…

-         NEM, NE MONDJ SEMMIT, KÖNYÖRGÖK, KÉSŐ VAN!- vágott közbe.

-         De nem Lucy, elmondom naaaa….

-         Jó de siess, és ne haragudj, ha elalszom…

-         Tudtad, hogy kijárási tilalom van? - *csend lépett közbe*

-         Bocsi kicsit meglepett a kérdésed…Tudtam, a hatóságok ma jelentették be, de semmit nem tudok az ügyről…

-         Gondoltam… - megakadtam, nem tudtam el kéne e mondanom neki vagy sem… a hallgatás vágya győzött felettem. – Jó akkor…semmi, bocsi, megyek aludni… szia…

-         Szia… de azért remélem jól vagy, ugye?

-         Persze mármint, na fáradt vagyok… szióka…

Próbáltam kedves és feltűnésmentes lenni. Nem tudom mennyire ment. Pizsamamentesen, a kanapén sikerült elaludnom.

            Futottam volna, de nem tudtam, a lábam a földbe gyökerezett… amit láttam egy vérvörös szempár, mely a tudatomba égette bele magát. Felriadtam. ’Csak álom volt…’ mondtam magamnak megkönnyebbülve. Észrevettem, ahogy a Hold átsejlik az ablaküvegen, és enyhén megvilágítja a szobát. Felálltam hát és odasétáltam az ablakhoz.  Amikor kinéztem, egy sötét alakot pillantottam meg az ablakom alatt az utcán, és ahogy kinéztem várt egy-két másodpercet és elsétált a legnagyobb nyugodtsággal. Kicsit megrémített, de nem törődtem vele. Egészen addig, amíg meg nem ismétlődött…többször egymás utáni estéken, mindig a rémálom majd a felriadás majd az alak az utcán…

            Egyik reggel SMS- em érkezett.

„Szia Lora, ha van kedved bulizni egyet este, gyere el Amanda házába olyan 8 körül, nagy party lesz lécci gyere. PUSZI

Lucy”

Buli?! ’Hát pont erre lenne szükségem’ gondoltam. Reggeliztem és satöbbi, a nap nagyon gyorsan száguldott el előttem, kellett is ez, hogy gyorsan este legyen.

Este is lett. Pontosan nyolcra érkeztem, de persze már mindenki ott volt, akire szükség van egy jó kis házibulihoz.

-         Sziasztok! Hé, Lucy?!- kérdeztem…

-         Hát még nem jött meg. De már rég láttalak, na, gyere, igyunk már valamit!

-         Jaj én is iszom veletek, várjatok meg!

-         Hé emberek megjött Lucy.

-         Na kezdődik a party!!!

Elkezdődött a buli. Nagyon magasra tekerték a hangerőt, voltunk vagy ötvenen, de mondjuk a ház is kellőképp nagy volt. Elég sokat ittam, ezért csodálkoztam, hogy még észnél voltam. Akkor jött egy érzés, mintha fojtogatnának, de nem szokványosan, mindig egy szempár jelent meg előttem, már nem bírtam a tömeget sem… odasiettem egy ablakhoz, és kinyitottam, hogy levegőt kaphassak. Megdermedtem a félelemtől, amikor megláttam azt az alakot… Nem bírtam már, segítséget kell kérnem valakitől… Eszembe jutott Lucy.

-         Beszélnünk kell…- mentem oda hozzá rendkívül megrettent hangon.

-         Mi a baj Lora?- kérdezte nagyon ijedten.

-         Azt hiszem rosszul, vagyok már ettől… kivagyok … egyik este vérben tocsogva ébredtem az utcán és megtámadtak… megharaptak… és az óta rémálmaim vannak és követ egy alak… mindig az ablakom alatt áll, és ha észreveszem, elmegy…- és kicsordultak az első könnyeim. Lucy félrevezetett egy csendes helyre.

-         Lora, nem értelek… ez olyan…

-         De higgy nekem, nézd, esküszöm, itt a csuklómon a bekötözött seb, amin jól látszik a harapás…

-         Nem ez abszurd…

Akkor letekertem a kötést a csuklómról, de… ez így nem volt jó… a seb… eltűnt…

-         Azta… ez itt a nagy semmi…- mondta Lucy.

-         Nem én esküszöm, hogy itt volt a csuklómon, megharapott valami, kérlek, hidd el!

-         Hogy higgyek el valamit, ami nincs?!

-         De volt, és az alak most is itt van! Ha kinézel az ablakon ott áll…

-         NEM! Neked valami bajod van… menj el pszichológushoz… - mondta majd otthagyott.

-         KÉPES VAGY ITTHAGYNI?! Lucy nem hittem volna rólad, hogy ennyire… Inkább elmegyek, istenem…

Kiviharzottam a házból, szerencsére az utcák üresnek látszottak. Bár… amikor persze elindultam azonnal észrevettem, hogy valami nincs rendben. Szokatlanul nagy volt a csönd, pont mint amikor…

Befordultam a sarkon és akkor láttam meg, hogy követ valaki. Siettem ahogy tudtam, amikor hátulról megragadott, és egy vastag törzsű fához szorított.

I. fejezet
1. rész
Kijárási tilalom

Átlagos szombati napnak indult. Fáradtan kikászálódtam az ágyból és kiballagtam a konyhába. Kócos hajjal, pizsamában rántottát reggeliztem. Anya már elment otthonról korán reggel, üzleti útra. 2 hétre ment, és addig egyedül nagyon unalmasnak tűntek a mindennapok, ha éppen nem a barátnőimmel voltam.

Aznap pedig mindenki, akivel szívesen lettem volna el volt foglalva, és rendkívüli ügyeket intéztek. A nővérem is vidéken volt. “Mi a francot kezdjek magammal??!!” Felöltöztem és megfésülködtem… végre elviselhetően néztem ki. Elővettem egy vásznat, ecseteket és festékeket, hogy majd alkotok valami fantasztikusat, de az ihlet csak nem jött. Majd inkább bekapcsoltam a TV- t, de esküszöm a legszarabb műsorokat adták benne.

A napom ehhez hasonló „aktívsággal” telt. Hipp-Hopp besötétedett. Hogy végre valami normálisat csináljak, úgy döntöttem letöltök egy filmet és megnézem. Akkor kezdődtek a gondok, amikor kiderült, hogy nincs otthon nasi. Rápillantottam az órára, 17:39. “Pont le tudok menni a boltba, ha sietek.” gondoltam, s azzal gyorsan felöltöztem és elrohantam otthonról. AZ utcák üresek voltak és különlegesen nagy csend honolt mindenhol. Nem értettem, de nem törődtem vele. Csak a nasira tudtam koncentrálni. Már messziről gyanús volt, hogy semmi fény nem árad a sarki bolt felől, de azért közelebb mentem. “ZÁRVA” tábla csüngött az üvegen túl, és teljes volt a sötéség, pedig még fél óra volt zárásig. Különösnek és elkeserítőnek találtam de hát sarkonfordultam és elindultam hazafelé. Nagyon siettem, mivel elég hűvös volt az idő, és nem mellesleg az egyik utcában a fényviszonyok sem voltak nagyon vonzóak. Sétáltam látszólag nagy nyugodtsággal, amikor az egyik lámpa hangos “nyögéssel” feladta a küzdelmet és kialudt. Az utcát a teljes sötétség ölelte át. Megtorpantam. Megilyedtem.  Furcsa hangokat hallottam, mintha valaki közeledett volna felém, de mikor hátrafordultam nem láttam senkit. Néha egy egy árnyat az oldalamon, a zajok úgy közeledtek felém, hogy nem láttam semmit. Mikor úgy éreztem, hogy már szinte mellettem lépked (de persze mikor odanéztem senki nem volt mellettem), hirtelen még az a valami amit addig látni véltem is elsötétedett. Csak órák múlva tértem magamhoz. A lámpa égett, és mindent körülöttem vér borított. Semmire nem emlékeztem abból, hogy mi történhetett, csak az maradt meg, hogy nasiért indultam, de a bolt zárva volt. Szörnyülködve néztem körbe, a hányinger kerülgetett.  Szó szerint tocsogtam a vérbe. A végtagjaim sajogtak és a csuklómon talált seb arról árulkodott, hogy valami megharapott. Ez teljes mértékben logikátlan volt. “Mi ez a sok vér? Mi haraphatott volna meg? Hogyhogy már ég a lámpa és mennyi ideig voltam kiütve?” kérdések tomboltak a fejembe. Hazaértem és azonnal átöltöztem, a ruhám kimostam és lezuhanyoztam. A sebet fertőtlenítettem és bekötöztem. Furcsamód eszembe se jutott, hogy felhívjam a mentőket vagy a rendőröket. Ez így utólag visszagondolva nagyon különös és beteg dolog volt tőlem. Leültem a gép elé és az első cikk ami majd kiverte a szememet:

“KIJÁRÁSI TILALOM

A Bűnügyi Hatóságok elrendeltek egy kijárási tilalmat egész Inverhills területére. Sötétedés után TILOS az utcán tartózkodni, annak következményeképp, hogy a minap holttestet találtak a Lisessen Street 24 házszáma alatt. A Hatóságok semmilyen információt nem hajlandóak kiadni a az ügyről, de még nappal is mindenkit óvatosságra intenek.”