I. fejezet
1. rész
Kijárási tilalom

Átlagos szombati napnak indult. Fáradtan kikászálódtam az ágyból és kiballagtam a konyhába. Kócos hajjal, pizsamában rántottát reggeliztem. Anya már elment otthonról korán reggel, üzleti útra. 2 hétre ment, és addig egyedül nagyon unalmasnak tűntek a mindennapok, ha éppen nem a barátnőimmel voltam.

Aznap pedig mindenki, akivel szívesen lettem volna el volt foglalva, és rendkívüli ügyeket intéztek. A nővérem is vidéken volt. “Mi a francot kezdjek magammal??!!” Felöltöztem és megfésülködtem… végre elviselhetően néztem ki. Elővettem egy vásznat, ecseteket és festékeket, hogy majd alkotok valami fantasztikusat, de az ihlet csak nem jött. Majd inkább bekapcsoltam a TV- t, de esküszöm a legszarabb műsorokat adták benne.

A napom ehhez hasonló „aktívsággal” telt. Hipp-Hopp besötétedett. Hogy végre valami normálisat csináljak, úgy döntöttem letöltök egy filmet és megnézem. Akkor kezdődtek a gondok, amikor kiderült, hogy nincs otthon nasi. Rápillantottam az órára, 17:39. “Pont le tudok menni a boltba, ha sietek.” gondoltam, s azzal gyorsan felöltöztem és elrohantam otthonról. AZ utcák üresek voltak és különlegesen nagy csend honolt mindenhol. Nem értettem, de nem törődtem vele. Csak a nasira tudtam koncentrálni. Már messziről gyanús volt, hogy semmi fény nem árad a sarki bolt felől, de azért közelebb mentem. “ZÁRVA” tábla csüngött az üvegen túl, és teljes volt a sötéség, pedig még fél óra volt zárásig. Különösnek és elkeserítőnek találtam de hát sarkonfordultam és elindultam hazafelé. Nagyon siettem, mivel elég hűvös volt az idő, és nem mellesleg az egyik utcában a fényviszonyok sem voltak nagyon vonzóak. Sétáltam látszólag nagy nyugodtsággal, amikor az egyik lámpa hangos “nyögéssel” feladta a küzdelmet és kialudt. Az utcát a teljes sötétség ölelte át. Megtorpantam. Megilyedtem.  Furcsa hangokat hallottam, mintha valaki közeledett volna felém, de mikor hátrafordultam nem láttam senkit. Néha egy egy árnyat az oldalamon, a zajok úgy közeledtek felém, hogy nem láttam semmit. Mikor úgy éreztem, hogy már szinte mellettem lépked (de persze mikor odanéztem senki nem volt mellettem), hirtelen még az a valami amit addig látni véltem is elsötétedett. Csak órák múlva tértem magamhoz. A lámpa égett, és mindent körülöttem vér borított. Semmire nem emlékeztem abból, hogy mi történhetett, csak az maradt meg, hogy nasiért indultam, de a bolt zárva volt. Szörnyülködve néztem körbe, a hányinger kerülgetett.  Szó szerint tocsogtam a vérbe. A végtagjaim sajogtak és a csuklómon talált seb arról árulkodott, hogy valami megharapott. Ez teljes mértékben logikátlan volt. “Mi ez a sok vér? Mi haraphatott volna meg? Hogyhogy már ég a lámpa és mennyi ideig voltam kiütve?” kérdések tomboltak a fejembe. Hazaértem és azonnal átöltöztem, a ruhám kimostam és lezuhanyoztam. A sebet fertőtlenítettem és bekötöztem. Furcsamód eszembe se jutott, hogy felhívjam a mentőket vagy a rendőröket. Ez így utólag visszagondolva nagyon különös és beteg dolog volt tőlem. Leültem a gép elé és az első cikk ami majd kiverte a szememet:

“KIJÁRÁSI TILALOM

A Bűnügyi Hatóságok elrendeltek egy kijárási tilalmat egész Inverhills területére. Sötétedés után TILOS az utcán tartózkodni, annak következményeképp, hogy a minap holttestet találtak a Lisessen Street 24 házszáma alatt. A Hatóságok semmilyen információt nem hajlandóak kiadni a az ügyről, de még nappal is mindenkit óvatosságra intenek.”