I. fejezet
2. rész
Az idegen

            Ahogy elolvastam a cikket, úgy éreztem muszáj beszélnem valakivel. Egyből felhívtam a legjobb barátnőmet, Lucy- t.

-         Te tudod hány óra van baszod?! MOST MÚLT ÉJFÉL LORA!- szólt bele ’kedvesen’ a telefonba Lucy.

-         Igen tudom, de Lucy…

-         NEM, NE MONDJ SEMMIT, KÖNYÖRGÖK, KÉSŐ VAN!- vágott közbe.

-         De nem Lucy, elmondom naaaa….

-         Jó de siess, és ne haragudj, ha elalszom…

-         Tudtad, hogy kijárási tilalom van? - *csend lépett közbe*

-         Bocsi kicsit meglepett a kérdésed…Tudtam, a hatóságok ma jelentették be, de semmit nem tudok az ügyről…

-         Gondoltam… - megakadtam, nem tudtam el kéne e mondanom neki vagy sem… a hallgatás vágya győzött felettem. – Jó akkor…semmi, bocsi, megyek aludni… szia…

-         Szia… de azért remélem jól vagy, ugye?

-         Persze mármint, na fáradt vagyok… szióka…

Próbáltam kedves és feltűnésmentes lenni. Nem tudom mennyire ment. Pizsamamentesen, a kanapén sikerült elaludnom.

            Futottam volna, de nem tudtam, a lábam a földbe gyökerezett… amit láttam egy vérvörös szempár, mely a tudatomba égette bele magát. Felriadtam. ’Csak álom volt…’ mondtam magamnak megkönnyebbülve. Észrevettem, ahogy a Hold átsejlik az ablaküvegen, és enyhén megvilágítja a szobát. Felálltam hát és odasétáltam az ablakhoz.  Amikor kinéztem, egy sötét alakot pillantottam meg az ablakom alatt az utcán, és ahogy kinéztem várt egy-két másodpercet és elsétált a legnagyobb nyugodtsággal. Kicsit megrémített, de nem törődtem vele. Egészen addig, amíg meg nem ismétlődött…többször egymás utáni estéken, mindig a rémálom majd a felriadás majd az alak az utcán…

            Egyik reggel SMS- em érkezett.

„Szia Lora, ha van kedved bulizni egyet este, gyere el Amanda házába olyan 8 körül, nagy party lesz lécci gyere. PUSZI

Lucy”

Buli?! ’Hát pont erre lenne szükségem’ gondoltam. Reggeliztem és satöbbi, a nap nagyon gyorsan száguldott el előttem, kellett is ez, hogy gyorsan este legyen.

Este is lett. Pontosan nyolcra érkeztem, de persze már mindenki ott volt, akire szükség van egy jó kis házibulihoz.

-         Sziasztok! Hé, Lucy?!- kérdeztem…

-         Hát még nem jött meg. De már rég láttalak, na, gyere, igyunk már valamit!

-         Jaj én is iszom veletek, várjatok meg!

-         Hé emberek megjött Lucy.

-         Na kezdődik a party!!!

Elkezdődött a buli. Nagyon magasra tekerték a hangerőt, voltunk vagy ötvenen, de mondjuk a ház is kellőképp nagy volt. Elég sokat ittam, ezért csodálkoztam, hogy még észnél voltam. Akkor jött egy érzés, mintha fojtogatnának, de nem szokványosan, mindig egy szempár jelent meg előttem, már nem bírtam a tömeget sem… odasiettem egy ablakhoz, és kinyitottam, hogy levegőt kaphassak. Megdermedtem a félelemtől, amikor megláttam azt az alakot… Nem bírtam már, segítséget kell kérnem valakitől… Eszembe jutott Lucy.

-         Beszélnünk kell…- mentem oda hozzá rendkívül megrettent hangon.

-         Mi a baj Lora?- kérdezte nagyon ijedten.

-         Azt hiszem rosszul, vagyok már ettől… kivagyok … egyik este vérben tocsogva ébredtem az utcán és megtámadtak… megharaptak… és az óta rémálmaim vannak és követ egy alak… mindig az ablakom alatt áll, és ha észreveszem, elmegy…- és kicsordultak az első könnyeim. Lucy félrevezetett egy csendes helyre.

-         Lora, nem értelek… ez olyan…

-         De higgy nekem, nézd, esküszöm, itt a csuklómon a bekötözött seb, amin jól látszik a harapás…

-         Nem ez abszurd…

Akkor letekertem a kötést a csuklómról, de… ez így nem volt jó… a seb… eltűnt…

-         Azta… ez itt a nagy semmi…- mondta Lucy.

-         Nem én esküszöm, hogy itt volt a csuklómon, megharapott valami, kérlek, hidd el!

-         Hogy higgyek el valamit, ami nincs?!

-         De volt, és az alak most is itt van! Ha kinézel az ablakon ott áll…

-         NEM! Neked valami bajod van… menj el pszichológushoz… - mondta majd otthagyott.

-         KÉPES VAGY ITTHAGYNI?! Lucy nem hittem volna rólad, hogy ennyire… Inkább elmegyek, istenem…

Kiviharzottam a házból, szerencsére az utcák üresnek látszottak. Bár… amikor persze elindultam azonnal észrevettem, hogy valami nincs rendben. Szokatlanul nagy volt a csönd, pont mint amikor…

Befordultam a sarkon és akkor láttam meg, hogy követ valaki. Siettem ahogy tudtam, amikor hátulról megragadott, és egy vastag törzsű fához szorított.